Kazáncsere név alatt egyre inkább a gázzal működő fűtőberendezések cseréjét szokás érteni, pedig a köznyelv szerint bármilyen kazánról lehetne szó. Mi itt most gázkészülékek cseréjéről fogunk írni. Sok helyütt használjuk majd a gázkazán szót, de a vonatkozó jogszabályok „gázkészülék cseréről” szólnak, vagyis elvileg bármilyen gázfogyasztó készülékről. A gyakorlatban ma leginkább új gazkazán felszerelését jelentik.
Mikor lehetséges „kazáncsere”?
Tulajdonképpen bármilyen gázfogyasztó készülék cseréje lehetséges bármilyenre, de részletszabályok írják le, milyen jogosultsággal, milyen szakember végezheti a cserét és milyen adminisztrációs kötelezettsége van.
A pontos feltételeket leíró szabályozás sajnos nem egyetlen helyen található meg, több jogszabályt kell „összeolvasni” a megértéshez. A csere legfontosabb megoldandó kérdései a gázkészülék légellátásának módja, teljesítménye, energia hatékonysága illetve a gáz fogyasztói hálózat magyarul a gázcsövek a gázóra utáni szakasza) változása.
Nézzük a legegyszerűbb esetet, gázkazánt gázkazánra. Mára az is előfordul, hogy kondenzációs kazánt cserélünk másik kondenzációsra, pl. olyan meghibásodás miatt, ami már gazdasági totálkárt okozott. Ez akár egyszerű kérdés lehet: amennyiben a fogyasztói vezeték nem változik, az új készülék állandó hőteljesítménye nem haladja meg a régiét (vagyis a fűtés üzemű terhelése), elvileg egyszerűsített készülékcseréről beszélhetünk, ha a cserét végző szakember fényképes gázszerelő igazolvánnyal rendelkezik és abban szerepel, hogy gáz műszaki biztonsági felülvizsgálói jogosultsága is van. Ebben az esetben szükséges a meglevő égéstermék elvezető (kémény) légtömörség mérése illetve kémény méretezési számítás az új gázkészülékhez (égéstermék elvezető szakvélemény szükséges). A szakvélemény birtokában a gázszerelő felszerelheti az új készüléket illetve elkészítheti az egyszerűsített készülékcseréről szól nyomtatványt és leadhatja a területileg illetékes gáz hálózati engedélyes (E-On, TITÁSZ, NKM-MVM, MAGÁZ) számára, amely szervezet a készülékcserét regisztrálja.
A cserét végző szakembernek arra is figyelnie kell, hogy a felszerelni kívánt készülék rendelkezzen ún. C6X minősítéssel, azaz a készülék gyártójának hozzájárulásával arra nézve, hogy idegen gyártó kéményével is működhet. A Vaillant készülékek pl. tradicionálisan nem rendelkeznek ezzel, azaz esetükben akkor is új, a készülékkel ún. együtt tanúsított égéstermék elvezető szükséges, ha a korábbi kémény technikailag egyébként megfelelő.
Egyszerűsített készülékcsere lehetséges akkor is, ha a korábbi készülék hagyományos atmoszférikus (elterjedt műszóval „kéményes”) vagy turbós készülék volt. Ezekben az esetekben szinte mindig új égéstermék elvezető szükséges. Nagyon ritkán előfordul, hogy turbós készülékeket saválló égéstermék elvezetővel szereltek, ez utóbbiak akár megfelelhetnek egy új kondenzációs kazán üzemeltetéséhez is (amennyiben a kémény légtömör, a gázkészülék pedig rendelkezik C6X-el…). Új készülékként felszerelni viszont már csak (szinte) kizárólag kondenzációs kazánt lehet. Minden esetben, amikor atmoszférikus kazánt cserélünk kondenzációsra, nincs jelentősége a C6x minősítésnek, mivel mindenképpen új égéstermék elvezetőre lesz szükség. 2016-tól olyan környezetvédelmi és éves hatásfokot meghatározó előírás él a gázkazánokra, aminek csak a kondenzációs kazánok felelnek meg. Gyakori kivétel a gyűjtőkémények esete, amikor egy társasházban több lakás gázkészüléke ugyanazon a kéményen keresztül távolítja el az égésterméket. Ez olyan speciális eset, amikor műszaki és életvédelmi okból a többi meglevő atmoszférikus kazán mellé nem lehet felszerelni egy új kondenzációst. Ennek az az oka, hogy a kondenzációs kazánok nem huzattal, hanem ventilátor által keltett nyomással szabadulnak meg az égésterméktől, ami alig 60 fokos illetve még alacsonyabb hőmérsékletű lehet – így a gyűjtőkémény többi készülékébe visszanyomhatja a füstgázt, ami működési és életvédelmi problémákat vet fel. Ilyenkor két út van: az adott gyűjtőkéményen cserélni kívánt fűtőberendezés is csak atmoszférikus lehet – vagy az összes készüléket kondenzációsra kell cserélni, természetesen a kémény átalakításával. Így nyer értelmet, hogy még ma is szinte minden gyártó tart egy-egy atmoszférikus készüléket a portfóliójában. Vagyis ezeket új készülékként üzembe helyezni illetve felszerelni gyűjtőkéményes égéstermék elvezető esetén még lehetséges. Ezzel együtt alapos megfontolást igényel, hogy van-e egyéb lehetőség új kondenzációs készülék égéstermék elvezetésére, ami által az atmoszférikus készülék CO ártalmai is kiküszöbölésre kerülhetnek.
Cserélhetünk-e konvektort gázkazánra?
Nincs elvi akadálya, de ekkor már nem beszélhetünk egyszerűsített készülékcseréről. Ebben az esetben igen valószínű, hogy konvektort-konvektorokat bontunk le a lakásban, vagyis módosítunk a fogyasztói gázvezetéken. Ehhez már be kell vonnunk gáz tervező mérnököt, aki az egész folyamatot minőségbiztosítja és az elkészíti a fogyasztói hálózat módosított tervét. Ezt nem kell előre engedélyeztetni a gázszolgáltatónál, de mindenképp szükséges a mérnöki közreműködés. Ebben az esetben készülékcsere a mutatvány neve. Ilyenkor azért is szükség van a gáz tervezőre, mert a gázórák fogyasztásra méretezett berendezések és esetleg egy új gázkazánnál szükség lehet nagyobb gázórára (lakossági szinten ez nem jellemző, de elvileg lehetséges). Ezt a gáz tervező dönti el a korábbi és a felszerelni kívánt gázkészülékek alapján.
Mellékes kérdés: volt egy gáztűzhelyünk itt korábban, leszereltük (ott a gázcsap és egy cső vége), akkor azt is „le kellene dugózni”.
Ha készülékcsere történik mérnöki közreműködéssel, akkor ennek abszolút helye van. Technikailag nyilván nem bonyolult a kérés, ugyanakkor a fogyasztói hálózat módosításának minősül egy készülék felhagyása. Ezért kell a mérnöki közreműködés. Egyszerűsített készülékcsere keretein belül azonban a gázszerelő hivatalosan nem végezheti ezt el. Sőt, a helyzet még bonyolultabb. Tegyük fel, hogy korábban már valaki, akárki megtette ezt a „ledugózást”. Az egyszerűsített készülékcsere folyamatának része, hogy a jogosított gázszerelő gáz műszaki biztonsági felülvizsgálatot végez a fogyasztói hálózat tekintetében. Vagyis ettől a pillanattól kezdve a kazáncserét végrehajtó gázszerelő lesz az utolsó felelős, aki az adott fogyasztói hálózathoz nyúlt. Ebből következik, hogy amennyiben ilyen szabálytalanul bontott gázkészülék helyét találja, az új helyzetet jelent: nem lehet szó egyszerűsített készülékcseréről, be kell vonni gáz tervező mérnököt. Ennek nyilván sokszorosa az ára, mint egy csődarab lezárásáé, de ez mégsem megy másként. Ezért érdemes a kazáncsere előtt tisztázni, fennáll-e ilyen helyzet. A gázszerelő későbbi baj esetén a szakmáját és szabadságát kockáztatja, a gáz veszélyes üzem. A tulajdonos első gondolata persze, hogy mi baj történhetne és hát „mi nem nyúlunk hozzá”. Természetesen. De tudjuk, hogy puskával kapcsolatban is azért kell a fokozott óvatosság, mert a kapanyél is elsülhet egyszer…
A fentiekhez tartozik, hogy elég sok gáztűzhely cseréje történt meg az utóbbi évtizedben elektromos főzőlapokra és valahol ott vannak a menetes szerelvényekkel lezárt csővégek. A tulajdonosok nem is gondolnak arra, hogy ez így szabálytalan (és potenciálisan veszélyes). Elhiszem, hogy nem mindenki négy éves gyereke szaladgál a lakásban csavarkulcscsal, de speciel az enyém igen… szóval nagyon kicsi az esélye, hogy baj történjen, de ha történik, az szinte biztos, hogy nagy baj történik.
Mi is az az EPH?
A gázkészülék cseréhez szükség van még egy EPH nyilatkozatra is. Persze amennyiben nincs/nem megfelelő az EPH kiépítés, akkor nem elég nyilatkozni, hanem meg is kell valósítani a szabályos EPH csomópontot és bekötést. Az Egyen Potenciálra Hozás két okból fontos. Az egyik könnyen belátható: életvédelem. Egy gázkazánban víz és elektromos áram találkozhat, ilyenkor a korrekt védő földelés és életvédelmi (ÉV vagy FI relé) életet menthet. A másik a fűtési rendszer belső korróziója. Ez megér egy külön estét, de a lényeg, hogy az elektrolitba (elektromosságot vezető folyadék) helyezett különféle fémek elektromos potenciál különbsége miatt fém ionok vándorolnak a rendszerben… mindenkinek van ilyen otthon, galvánelemnek vagy autó akkumulátornak hívják. És fűtésrendszernek. Réz, vas, ALU a leggyakoribb fém(cső, radiátor), belül az elektrolit (a fűtési víz) és már kész is a galvánelem. Akárcsak 0,3-1V potenciál különbség, szépen lassan rombolja, korrodálja belülről a fűtési rendszert. Egy gondosan kivitelezett EPH kiépítés a fűtési rendszer fémeinek ezt az elektrokémai korróziós hajlamát csökkenti. A kondenzációs kazánok nagy többsége érzékeny arra a vasiszapra, ami a korrózió elsődleges terméke.
Mi az a mágneses iszapleválasztó?
A mágneses iszapleválasztók feladata összegyűjteni a rendszerben keringő vasiszap szemcséket, mielőtt azok a kazánba jutnak. Ténylegesen egy-egy kamra, amelyben/amelyre valamilyen módon mágnes van erősítve, ami magához vonzza a vasiszap szemcséket. Ezt az iszapleválasztót időről időre takarítani kell, mivel a hatékonysága csökken a felhalmozódó vasiszap miatt. A valóságban azonban ezek sem csodaszerek. Egyrészt jó minőségű, örvénykamrás iszapleválasztóra van szükség, másrészt tudomásul kell venni, hogy egy-egy vasiszap részecske akár több tucatszor haladhat át az iszapleválasztón, mielőtt az képes lenne rabul ejteni. A megfelelően nagy méretű, örvénykamrás iszapleválasztókban részben a ciklon elv alapján, részben a vízáram lassulása folytán hatékonyabb a leválasztás. Ilyenek pl. az Adey Prof. 2 vagy a Fernox TF1, a teljesség igénye nélkül…
Széles körben elterjedt tévedés, hogy a kazán gyártók garanciális feltételként írják elő az iszapleválasztó beépítését. A nézőpont azonban nem ez. A gyártók egyszerűen nem vállalják a felelősséget a fűtővíz minőségéből eredő károsodásokért. Minden gépkönyvben szerepelnek a vízminőségre utaló előírások. A mágneses iszapleválasztó beépítése az üzemeltető érdeke, mivel segít közelebb kerülni a gyártó által elvárt vízminőséghez. Egyes gyártók nem mágneses szűrők beépítését kérik, hanem mechanikus, pl. 100 mikronos lyukráccsal rendelkező leválasztók alkalmazását. De ez sem a garancia záloga, hanem a készülék védelméért szükséges.
Egy régi fűtési rendszerben nagyobb mennyiségű mágneses iszap lehet felhalmozódva. Ezért kazáncserénél erősen javasolt a fűtési rendszer átmosása.
Bővebben a kéményről
Sok esetben az égéstermék elvezetés korábbi, illetve az adott ingatlanon lehetséges kialakítási módja behatárolja azt, hogy hova, milyen készülék szerelhető fel.
A családi ház a legegyszerűbb eset, mert valamilyen megoldás ott biztosan kialakítható. Esetleg lehetséges korábbi vegyes tüzelésű kémény „bélelése”, de sokkal gyakrabban önálló égéstermék elvezető kialakítása födémen, tető héjazaton keresztül. Ez lehet ún. koncentrikus kémény, amely cső a csőben rendszer, a belső cső az égéstermék elvezetés útja, a külső az égési levegő bevezetésé. A másik fő típus az ún. osztott kémény, amelynél külön úton egy műanyag csövön távozik az égéstermék és egy másikon érkezik az égési levegő. A kémény hossza is befolyásoló tényező, az egyes gázkazánokat eltérő maximális kémény hosszal tervezik, ezt figyelembe kell venni a készülék választás előtt.
Ennél nehezebb kérdés a társasházak esete. Az önálló kémény(ek)kel rendelkező régi társasházi lakások esetén sok esetben meg lehet találni a családi házakéhoz hasonló megoldást, de a ház alsóbb szintjein elhelyezkedő lakások esetén már jelentős költség lehet a kémény kialakítása, illetve szűkül a beépíthető készülékek köre a kémény hossza miatt.
Az atmoszférikus kazánokkal telepített, gyűjtőkéményes társasházak esetén két irányba lehet elindulni. A régi gyűjtőkéményre – egyfajta türelmi hozzáállás alapján – lehet még telepíteni új atmoszférikus készüléket, de kondenzációs kazánt nem. Az utóbbi akkor lehetséges, ha a gyűjtőkéménytől független égéstermék elvezető kialakítására van lehetőség a korábbiakban tárgyaltakhoz hasonlóan.
A végére maradt a feketeleves: a 2000-es évek második, 2010-es évek első felében sok új társasház épült gyűjtőkéménnyel, de az akkor már korszerűbbnek mondható ún. turbós kazánokkal. Ezeknél már a lakótértől független a készülék égési levegője, az égéstermék eltávolítása is ventilátorral történik (a megoldás életvédelmi szempontból korrekt, ma is megállná a helyét). A turbós kazánokat azonban elsöpörte az energia hatékonyságra való törekvés. Mivel a kifújt égéstermékük mintegy 200 fokos, szükségképpen jelentős a hulladék hő, amit a környezetbe továbbítanak. A turbós gyűjtőkémények esetében az egyes lakásokból a turbós készülékek egy nagy keresztmetszetű, gravitációs elven működő kéménybe továbbítják az égésterméket. A baj akkor van, ha egy turbós gázkazán élettartama végére ér. Új turbós készülék elvileg nincs, nem lehet forgalomban, kondenzációs kazánt azonban nem lehet beszerelni turbós gyűjtőkéménybe, mivel a kondenzációs kazán már alacsony hőmérsékletű füstgázt bocsát ki túlnyomás elven, ez azonban több szempontból sem fér össze a jellemzően kerámia turbós gyűjtőkéményekkel.
Fel van hát adva a lecke annak, aki turbós gyűjtőkéményen kényszerül kazáncserére. Elvi megoldás hazánkban egyetlen esetben ismert: a turbós gyűjtőkémény szabadalmaztatott átalakítása saválló, egyedi füstgáz csappantyúval szerelt kéménnyé, amelyen egyaránt lehetnek turbós és kondenzációs készülékek. A rendszer KREA2 néven létezik, egyetlen, a szabadalmat birtokló cég képes a kialakítására. Műszakilag előremutató megoldás, gazdaságilag viszont komoly költség.
Régen minden jobb volt, a kazánok is…
Közkeletű mondás. Mindenkinek van élménye 25 éves FÉG kazánról, amit sosem látott szerelő… más kérdés, hogy a gázkészülékek rendszeres karbantartása régtől fogva üzemeltetői felelősség, de műszakilag a korábbi készülékek jobban bírták a rideg tartást, a karbantartás hiányát.
A 20-30-40 éves régi kazánok azonban szépen elöregednek. Elvileg némi alkatrésszel az emberi civilizáció végéig életben lehetne őket tartani, de azt történik, hogy elöregednek a vezetékek, a műanyagok, a hidroblokk… és ha szépen cserélgetjük ezeket, lehet, hogy ismét jó pár évig zakatol a készülék. Egyre kevesebb kolléga vállalja azonban a régi készülékek javítását, mert könnyen bele lehet futni egy több százezer Ft-os javítási spirálba, amivel valaki nem jár jól. Legalábbis a végén sok mindent kicserélve még mindig egy 30 éves kazánunk lesz.
A kondenzációs kazánok alapvető változást jelentettek a teljes fűtési rendszer szempontjából. A névadó füstgáz kondenzátum valójában 4.5-5 pH kémhatású gyenge sav. Ez a kazántesten (primer hőcserélő) keresztül folyik, azt „füst oldalon” veszi igénybe. A kazántest „víz oldala” a fűtési rendszer, ahol hazánkban jellemzően nagy sótartalmú, gyengén lúgossá váló (8 pH körüli) elektrolit bontja a körülötte levő fémeket. A két igénybe vétel kémiai, fizikai jellege eltérő, kevés anyag bírja ki mindkettőt. Az elmaradó vagy nem megfelelő karbantartások erősítik a negatív hatásokat. A gazdaságos működéssel megtakarított gáznak ára van: nagyobb karbantartási igény, magasabb javítási költségek. Ezzel együtt a kondenzációs kazánok élettartama elérheti a régi atmoszférikus kazánokét, de nem törődés nélkül.